Cím(ek): Luxen - Obszidián/Ónix/Opál

Író: J.L.Armentrout

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó kft.

Megjelenés évei: Obszidián - 2013.06.06

                           Ónix - 2013.12.11

                                                                          Opál - 2014.09.26

 

A főszereplő lány neve Katy. Katy és anyukája elköltöztek előző lakhelyükről, hogy elfelejthessék az őket éert hatalmas veszteséget. A lány apukája meghalt és ez szinte tönkre tette az egész családot, így inkább elmenekűltek, a múltat idéző környezetből. Új (és egyetlen) szomszédaik előszőr igen rideg fogadtatásban részesítik Kat-et. Egy kis idő elteltével viszont a szomszédban lévő "sármos seggfej" húga Dee, Katy legjobb barátnőjévé válik. Daemon (az előbb említett sármos seggfej) viszont hihetetlenül ellenzi ezt, (annak ellenére, hogy a lány belőle is mély érzelmeket váltott ki) mivel Dee és ő nem igazán odavalósiak (mármint a földre)... Katy aztán az iskolában is elkezd beilleszkedni, barátokra talál és minden dolog happy-nek tűnik neki a blogírásával, olvasással, kertészkedéssel és a Deevel töltött idővel együtt. Aztán az egész béke felborul mikor Daemon leakarja beszélni Katy-t a Dee-vel való barátkozásról és ő egyszer csak kilép egy teherautó elé zaklatottsága miatt. Daemon elmondja hogy ők egy távoli bolygóról érkeztek és egyébként is Ufók.. vagyis rendes nevükön LUXENEK. Ezek után Katy már egy más ember, legkevésbé sem békés életét éli. Egy csata közepette ugyanis a lány összekapcsolódik Dee-vel és Daemonnal, majd miután legyőzte az Arumot összeesik és féllábbal a halálban küzd az életéért. Daemon végül titokban meggyógyítja őt és így aztán a két főhősünk élete örökre összefonódik, ugyanis Daemonból néhány luxen DNS átvándorol Katy-be és ő hibriddé változik, vagyis félig ember félig luxen teremtménnyé. Később aztán megjelenik Blake és bejön a képbe a Deadalus is. Blake elsőre, majd másodjára is elárulja főszereplőinket, nem beszélve arról hogy legszívesebben Daemon és Katy sok-sok titkához is lenne egy két szava. Sajnos csak az Opálig olvastam tehát számíthattok tőlem egy Origin beszámolóra is mert sokat várok el attól a könyvtől. ;)

 

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!!

Jó tudom nem tanácsos ilyen elfogultan kezdeni egy kritikát, de hát annyira megfogott a története. Oda vagyok a benne lévő veszekedésektől, hogy nem egyből szerelem eső pillantásra van és hogy Daemon ennyire... ennyire.. Hát ő csak Daemon és kész.... csak tökéletes és kész... :D

Na jó akkor most megkomolyodom.. ;)

Armentrout hihetetlenül jól összerakta a történetet. Olyan fordulatok követik egymást amire mégcsak nem is gondolnál. Annyiszor esset le az állam tőle, hogy az már fájt. Na és persze a humora se utolsó. Pl.:

Blake: Nélkülem addig szaladgálhatnátok körbe-körbe az épületben, amíg el nem kapnak. 

Daemon: Az öklöm meg szeretne a pofádba szaladgálni!

És azt is nagyon csíptem amikor Daemon "sose tudta megjegyezni" (nem akarta megjegyezni) Blake nevét és egyre hülyébb megsólításokkal látta el. Persze ez csak egy kis ízelítő ennél még sokkal jobbak is vannak. Az író egyszerűen csak zsigerből tudja hogy mivel kösse le az apró-cseprő népét (olvasókat). Mégis persze mint minden könyvben, ebben is van pár pici kivetni való. Például hogy az Ónix vagyis a második rész csak ilyen "összekötő" könyvre sikerült és kicsit laposabb volt a történet benne, habár a romantikát szeretők ezt is igazán élvezhették, mert hemzseg a Daemon-Katy közös szerelmes pillanataitól. Másik idegesítő benne az Katy édesanyjának a szerepe. Szerencsétlennek elég nehézkes élete lehet hiszen a férje meghalt, új lakásba kell berendezkedni, a lánya egyre jobban kamaszodik(ráadásul mutáns is), a szeretője egy luxen erőre éhező, pszihopata gyilkos (Will), a saját házában a tudta és az engedélye nélkül gyilkolásznak.. jah és ennek tetejébe, szerencsétlent az író mindig 2-3 napos műszakokra ítéli a munkában (na jó talán túloztam) csak hogy  lehessen folytatni a történetet és ne zavarjon be. Magyarul elteszi lábalol az oda nem illőt. :D Jó ez így..